,,Általánosban nagyon kedveltem az énektanárnőmet, akihez magánórákra is jártam a hangomat képezni.Már több hónapja jártam hozzá, amikor éppen otthon volt a velem egyidős fia is. Nagyon helyes srác volt, és miközben  bemutatta nekem a tanárnőm, telejesen zavarban voltam. A tanárnőm mindebből semmit sem vett észre, és eldicsekedett a fiának, milyen jól haladok. Mielött észbe kaphattam volna, már le is ült a zongorához és elkezdete játszani az előző órán tanult dalt, közben pedig intett a fejével, hogy kezdjek énekelni. A fia érdeklődve látta a produkciót, én pedig anyira izgultam, hogy képtelen voltam koncentrálni, és iszonyú hamisan kezdtem elénekelni. Bár a srác elég harcedzettlehetett, ami a hamis dallamokat illeti, még ő sem birta ki röhögés nélkül. Szégyenemben legszívesebben bekúsztam volna a szőnyeg alá.˝

(www.starlap.gportal.hu)